Ki dr. John P. Jackson?
Dr. Jackson fizikus, a relativitáselmélet és kozmológia szakértője a lepel 1978-as korszakalkotó kutatási programjának (STURP) vezetője. A leplet az akkorinál átfogóbban és alaposabban azóta sem vizsgálták.
Dr. Jackson fizikus, a relativitáselmélet és kozmológia szakértője a lepel 1978-as korszakalkotó kutatási programjának (STURP) vezetője. A leplet az akkorinál átfogóbban és alaposabban azóta sem vizsgálták.
A lepellel kapcsolatos (elsősorban de nem kizárólag magyar nyelvű) újabb és régebbi hírek, erdekességek, valamint az előadókörút kapcsán készült interjúk.
Mi, hol, mikor ...
(helyszínek, előadás címek, és a REGISZTRÁCIÓS LINKEK, ahol szükséges)
Az ókori Palesztínában használatos fajta szövőszéken készült lenvászon darab, amin szabad szemmel is kivehetó egy megkínzott és kereszthalált halt férfi képmása, valamint vérfoltok, égésnyomok és ilyen-olyan szennyeződések. Egy hajdani gyilkosság koronatanúja, tárgyi bizonyítéka. Olyan gyilkosságé, amiről ez a tárgy pont az evangéliumokban Jézus haláláról leírtakkal összhangban tanúskodik. És amikor a szenvedéstörténettel való ijesztően tökéletes egyezés egy-egy részlet vonatkozásában időnként meginogni látszik, néhány év vagy évtized alatt a kriminalisztika, orvostudomány és kórbonctan, vegyészet, vagy más tudományok legújabb eszközei rendre felfedik, hogy az egyezés mégis valós, csak tudásunk korábbi korlátai voltak útjában a tisztán látásnak. Ez a folyamat a szemünk előtt, napjainkban is zajlik, többek közt olyan részletek elemzése által, amelyek figyelembe vételére az emberiségnek korábban esélye sem volt. Ugyanis a leplen röntgen képalkotással, UV megvilágításban, vagy polarizált fényben sok olyan lélegzetelállító részlet látszik, ami szabad szemmel láthatatlan, és az elvileg puszta szemmel is érzékelhető részletek közt is sok olyan van, ami csak a legkorszerűbb technikai apparátus segítségével válik ténylegesen észlelhetővé.
A lepel története szórványos és sokszor közvetett adatokból rekonstruálható az I. századtól 1349-ig. Az ezt követő évszázadokból, amikor már sem a zsidók, sem a rómaiak, sem a katolikus egyház elől nem volt szükséges azt rejtegetni, és nem uralkodói kincstárak féltve őrzött darabja volt, írott és képi emlékek bőségesen állnak róla rendelkezésre.
De, hogy mégis micsoda, az szinte hitviták tárgya.
Van, aki katolikus ereklyének tartja – pedig a katolikus egyház tulajdonában soha nem volt, annak ellenére, hogy az utóbbi néhány évszázadban főleg katolikus templomokban őrizték. Most sem a katolikus egyház, hanem (a korábbi magántulajdonos végrendelkezése értelmében 1984. óta) a Szentszék (a pápai állam) tulajdona, amit a torinói székesegyházban csak őriznek. És, hogy egyáltalán ereklye-e? Az Egyház máig nem nyilvánította hitelesnek.
Van, aki vallásos emberábrázolásnak („faragott képnek”) tartja, és ezért távol tartja magát tőle – pedig nem emberábrázolás, hanem bűnügyi tetthely. Keletkezésének megfejtési kísérleteibe a legkorszerűbb természettudomány és kriminalisztika bicskája is rendre beletörik.
Van, aki hamisítást kiált – pedig az emberiség nem ismer olyan technikát vagy természetes folyamatot ami akárcsak a rajta szabad szemmel látható nyomokat produkálni tudná, és a hamisítás rendre felbukkanó évszázados és új vádjai közül egy sincs, ami tudományosan megállná a helyét. A leghíresebb érv, az 1988-as szénizotópos kormeghatározás középkori eredetre utaló eredményével kapcsolatban pedig eleve különös, hogy vajon miért jelzett ez a vizsgálat a többi tudomány eredményeivel ellentétben ilyen fiatal kort? Azok a tudományos kérdések sinsenek még lezárva, amik a C14 mérés ez esetben való kormeghatározási alkalmazásával kapcsolatban merültek föl. Pl. a vizsgálat előkészítése és kontrollja nem volt megfelelő és, többek közt nélkülözte az ebben a kényes esetben elvárható kriminalisztikai szintű forgatókönyvet és elővigyázatosságot. A mintavétel helyével kapcsolatban is felvetődtek komoly kétségek. A szövet évszázados szennyeződéseinek (fogdosták, tűzesetek során füst járhatta át – meg is égett –, stb.) esetleges hatása a mérési eredményre sincs még tisztázva.
De akárki akármit is mond, a tények tények maradnak. És a tényeket dr. Jacksonnál jobban senki sem ismeri. Ugyanis a lepel iránti tudományos érdeklődés 1898-as ébredése óta (amikor Secondo Pia amatőr fotós döbbenten látta, hogy a lepelről készült fényképek negatívjai életszerűbbek, mint az igazi) a legnagyobb tudományos előrelépést dr. Jackson tudóscsapatának köszönhetjük. A szindológia (lepelkutatás) azóta külön tudománnyá fejlődött, aminek legtöbb eredménye közvetlenül vagy közvetve az ő munkájából is táplálkozik.
Többszörös lepelkutatás-történeti és személyes évforduló az idei év. Az, hogy a leplen lévő kép fotográfiai negatívhoz hasonlatos,120 éve nyűgözte le a világot. Dr. Jackson 50 éve javasolta a lepel tudományos kutatását és, hogy a lepel titkaihoz közelebb férkőzhessen, harminc válogattot kutató és természettudós élén 40 éve végezte el annak máig legalaposabb vizsgálatát, a kor legkorszerűbb tudományos eszközeivel. A lepel ókori eredetét 30 éve kérdőjelezte meg az a szénizotópos kormeghatározás, ami ezáltal diadalmasan hirdetett eseménnyé vált. Végül pedig, 30 éve kapcsolódott bele a lepel kutatásába dr. John Jackson felesége, Rebecca, aki ortodox zsidóként nőtt föl – majd katolizált, de a rosszmájú véleményekkel ellentétben nem a férje miatt.
Legyen a Jackson házaspár magyarországi látogatása méltó alkalom ezen évfordulók ünneplésére. Fogadjuk őket szeretettel!
– az előadókörutat szervező Interface Kft. csapata
eloadas@torinoilepel.hu